Tüzifa kisokos
Hogyan készül a tüzifa?
A ledöntött fát az erdőben a famunkások egyszerű megmunkálással felhasználásra és elszállításra eelőkészítik. Az így feldolgozott faanyagot erdei választéknak nevezzük.
Az erdei választék lehet ipari fa (régebbi elnevezése szerfa) és tüzifa.
A fának azt a részét, amelyet több vagy kevesebb mechanikai megmunkálással az iparban, építkezésseknél és műszaki célra fel lehet használni, ipari fának (műfa, haszonfa), ha pedig közvetlenül vagy közvetve fűtésre használják, tüzifának nevezik. Természetesen gazdasági érdek, hogy a ledöntött fából minél több ipari fa választék kerüljön ki. A legtöbb ipari fát a fenyőerdő adja, éspedig a fa tömegének mintegy 50-90%-át. A tölgy és bükk szálerdőben az iparifa kihozatala 40-50%. A sarjerdők ipari fakihozatala a legkevesebb, ezekből túlnyomórészt tüzifa kerül ki, ezenkívül a legfeljebb bányafa, rúdfa és karófa termelhető. A ledöntött fa előkészítése szállításra mindig az erdőből, a vágás területén történik, éspedig lehetőleg azonnal a döntés után.
A fa ipari feldolgozásakor nagymennyiségű hulladék keletkezik. Ilyenek a fa kérge, a vágáskor keletkező forgács és hulladék, valamint a fűrészpor. Ezek a faféleségek a keletkezés állapotában nehezen tárolhatók és rosszul tüzelhetők el, ezért a fafeldolgozó cégek az utóbbi időben a fa hulladékok briketté préselik össze. A faszemcsék kötőanyaga lehet pl. a fában levő gyanta vagy egéybb adalékanyag. A brikett korongokat általában 5 - 6 cm-es átmérőben és 1- 2 cm-es hosszúségban forgalmazzák, 15 és 25 kg-os zsákokban.
A tüzifa feldolgozása
Az ipari fa kiválogatása után a ledöntött fából visszamaradó törzsrészeket tüzifának dolgozzák fel. A megmaradt törzsrészeket fűrésszel a kívánt hosszúságra felfűrészelik. A vastagabb ágrészekből a kisebb ágakat baltával levágják, a szabvány szerinti hosszúságra feldarabolják. A törzsrészek 12-20 cm átmérőjű részét kétfelé, 20-30 cm átmérőig négyfelé, a 30-40 cm vastag darabokat pedig nyolcfelé hasítják fel a bélsugár irányában, fejszével és ékek segítségével. A tüzifa feldolgozása - a vágás területén - a Magyar Szabványügyi Hivatal előírásainak megfelelően történik.
A szabvány pontosan meghatározza a tüzifa céljaira felhasznált fafajtákat és az osztályozás minőségi követelményeit. A jelenleg érvényben lévő tüzifaszabvány elérhető a Szabványügyi Hivatal honlapján.
Fafajták:
- Kemény lombosfák : akác-, barkóca-, bükk-, cser-, gyümölcs-, gyertyán-, juhar- platán-, szil- és tölgyfa;
- Lágy lombosfák: éger-, fűz-, hárs-, nyár- és nyírfa;
- Fenyőfák: erdei, fekete-, jegenye-, lúc- és vörösfenyő.
A tüzifa szállítása
A tüzifa termelési helyén a feldolgozott választékokat olyan helyekre gyűjtik össze, ahonnan az elszállítás és a vele járó egyéb munkák könnyebben elvégezhetők. Ezt a műveletet közelítésnek nevezzük. A közelítés tuljadonképpen a vágásterületen kitermelt fa rövidebb távolságra való belső mozgatását jelenti.
Ha a fát nagyobb távolságra, a fogyasztóhelyig szállítjuk, ezt szállításnak hívjuk. A szállítás történhet szárazon különböző járművekkel vagy beépített berendezésekkel (kötélpálya stb.) és vizi úton úsztatással, tutajozással, hajón.
A tüzifa tárolása és feldolgozása tüzelőanyag telepeken
A kitermelt fa rendszerint nem kerül azonnal eladásra, hanem hosszabb-rövidebb ideig raktározni kell. A raktározás történhet erdőben, erdei rakodón, vasútállomáson és városi telepeken. A raktárba szállított tüzifát nagyjából úgy kell összerakni, mint az előbbiekben már ismertettük. A jobb kihasználás végett a tüzifasarangokat 2-4 m magasságban rakják a telepeken. A magasan rakott sarangoknál, hogy ne dőljenek össze, a sarang két végén; illetve négyszögben rakott szélesebb sarangoknál a sarang sarkainál kalickába kell rakni a fát.
A tüzifát a tűzelőanyagtelepeken, mielőtt még a fogyasztóhoz kerül, feldolgozzák. A feldolgozás fűrészelésből és aprításból áll. A telepek gépi felszerélse a fűrészgép és a baltagép, melyek elektromos vagy egyébb meghajtásúak.
A telepek legnagyobb része stabil, beépített gépekkel rendelkezik, ugyanakkor azonban mobil, mozgógépeket is használnak.
A hasább tüzifát a fűrészgéppel négy- vagy ötfelé vágják, annak megfelelően, hogy a vevő milyen választékokat kíván. A választékok kétfélék: van úgynevezett kandallófa és konyhafa. A kandallófa vastagabb, kb. 18 cm-es átmérőjű, a konyhafa vékonyabbra van végva, átmérője 7 cm. Hosszúság szerint 25-33 cm választékot különböztetünk meg. A 33 cm-es választékot leginkább kandallófánál alkalmazzák.
A telepen használatos fűrészgépek kétfélék: körfűrészek és szalagfűrészek.
Körfűrészek azok a fűrészgépek, amelyeknél a penge korongalakú, vékony acéllemez, a lemez kerülete fogazott és vízszintes tengely körül mozog. A körfűrésszel a vágásbőség 2-5 mm-ig terjed.
A tüzifa felvágásánál a körfűrész használatát visszaszorítja a szalagfűrész, mely sokkal gazdaságosabb, lényegesen kisebb vágásbőséggel dolgozza fel a fát. A szalagfűrész olyan gép, amelyen egy végtelen fűrészszalag két kerékre van kifeszítve, ezek forgásával a fűrészszalag is folytonosan mozog, ezáltal végzi el a vágás munkáját. A szalagfűrész fűrészlapjának vágásbősége kb. 1,5-2 mm, aminek következtében fűrészportermelése sokkal kisebb, tehát használata sokkal gazdaságosabb.
Milyen a jó tüzifa?
Tüzelésre bármilyen fafajta alkalmazható. A tűzifa nedvességtartalma legfeljebb 28% lehet, 2% mennyiségig korhadékot is tartalmazhat. Vásárláskor ügyelni kell arra, hogy minél alacsonyabb legyen a tűzifa nedvességtartalma, mert ez a fa éghetőségét, égési hőmérsékletét és ezáltal fűtőértékét is jelentősen befolyásolja.
A kereskedelemben kapható, tüzelésre előkészített tűzifák jellemző mérete a következő:
| Megnevezés | Hossz (cm) | Vastagság (cm) |
|---|---|---|
| Kandallófa | 25 - 33 |
max. 18 |
| Fűrészelt tüzifa | 25 - 33 |
3 - 5 |
| Konyhafa | 20 - 25 |
max. 7 |
| Kötegelt gyújtósfa | 15 - 20 |
1 - 3 |
A nedves tűzifa eltüzelés előtt célszerű néhány hétig szellős vagy jól szellőztethető, fedett helyen kiszárítani.
A tűzifa hasábokat egymásra összerakva tároljuk, mert így kevesebb helyet foglal el és így a felhasználás mértékét is könnyebben ellenőrizhetjük szemrevételezéssel. A tűzifa tárolására legmegfelelőbb a szellős, lehetőleg talajszint feletti tér - a fáskamra.
A tüzifa alkalmazása kellemes, mert nyers állapotban nem porlik, így kevéssé szennyezi a levegőt, tüzelés után pedig kis mennyiségű, könnyen eltávolítható hamu keletkezik. korszerű kályhákban a fa jó hatásfokkal tüzelhető el.
A Fáról általában
A fa egyik legfontosabb nyersanyagunk. Az emberiség történetében igen fontos szerepet játszott, segítője volt az embernek a kultúráért, a földgömb meghódításáért folytatott küzdelmében. Az Ókorban, a középkorban, sőt az utolsó két évszázadban is, a fa volt a legfontosabb anyag, mely nélkül ipar, kereskedelem, hajózás, városalapítás elképzelhetetlen volt. Ebben az időben csaknem minden munkaeszköz, amelyre az emberek az emberek gazdasági tevékenysége közben szüksége volt, fából vagy fa felhasználásával készült. Múltbeli jelentőségét igazolják az egykori feljegyzések, melyek arról emlékeznek meg, hogy fahiány következtében nagy települések, sőt városok kényszerültek kivándorlásra, lakóhelyünk elhagyására. A fa ilyen jelentősége ma már természetesen csökkent, azonban még ma is egyik nélkülözhetetlen nyersanyagunk.
A fa külső és belső felépítése
A fa a növényvilág legmagasabb rendű tagja. Önmagát fenntartja és szaporítja. Felhasználja a nap energiáját, a levegőben lévő széndioxidot és a gyökerei által felszívott vizet levelei segítségével átalakítja különböző vegyületekké. Gyökereivel szívja fel a talajból a vizet és különböző sókat; a levegő széndioxidját cukorrá, keményítővé, cellulózévá és szénhidráttá alakítja át.
Külső megjelenését vizsgálva, legalul találjuk a gyökerét, majd a törzs, ágak, gallyak, levelek, virágok következnek.
A fa legértékesebb része a törzs; ez akkor értékes, ha egyenes, hengeres, ágaktól mentes és emelett vastagsága és hossza lehetőleg nagy.
A törzs hosszúsága függ a fa fajtájától, a termelőhelytől és főleg attól, hogy milyen körülmények között nőtt fel, szabadállásban vagy záródott erdőben. Általában jó termelőhelyen és zártállásban minden fa hosszabb törzset fejleszt, mint rossz termelőhelyen és szabadállásban.
Hengeres növésűnek mondjuk azt a törzset, amelynél az alsó és felső átmérő közötti különbség az egész törzs vagy törzsrész hosszához mérten csekély.
A fa értéke szempontjából a hengeresség mellett igen fontos tulajdonság az egyenesség és ágtisztaság. Minél hosszabb, ágtisztább és hengeresebb valamely törzs, annál értékesebb, mert belőle hosszabb és jobb minőségű választékot lehet készíteni.
Magasság szempontjából általában három csoportot különböztetünk meg:
- alacsony fa 10 m-ig
- középmagas fa 10-16 m –ig
- magas fa 16m-en felül.
Érdekes megemlíteni, hogy a fa magassága és kora milyen felső határt érhet el. Kaliforniában élnek az ú.n. erdei mamut fenyők, melyek 100 m-nél magasabbra is megnőnek, természetesen koruk is igen magas. 1891-ben kivágtak egy ilyen fenyőt, amely 100 m-nél magasabb volt, évgyűrűiből megállapították, hogy 1340 éves, tehát időszámításunk után 550-ben sarjadt ki. Amikor kivágták , törzse teljesen egészséges volt, egyetlen repedés vagy féregrágás nem mutatkozott rajta.
A fát mikroszkóp alatt vizsgálva láthatjuk, hogy az nem egyenletes szerkezetű anyag, hanem apró egységekből, sejtekből van felépítve. Ezek a sejtek, a méhek által épített sejtekhez hasonlóan, szorosan, illeszkednek egymáshoz. A sejtek alkotják a fa testének alapelemeit: élnek, táplálékot vesznek fel, növekednek és szaporodnak.
Az élő sejtben megkülönböztetjük a sejtfalat, amelynek anyaga főleg cellulózé, a plazmát, amely tulajdonképpen fehérje, továbbá a plazmában lévő sejtmagot. A sejtek osztódás útján szaporodnak, éspedig úgy, hogy amikor a sejt teljesen kifejlődött, a sejtből két teljesen különálló sejt lesz, amely kifejlődve ismét osztóképes.
A fa növekedésével a sejtekben a plazma elhal, csak a megvastagodott sejtfal marad meg. Az ilyen sejtnek a fa életműködésében már nincs semmi szerepe, kizárólag a fa szilárdítására szolgál. A fiatalabb sejtek fala rendkívül finom és vékony, a sejtfal csak később szilárdul meg, a benne lerakodó ásványi anyagoktól. Egyes sejtek fala állandóan vékony marad és a tápanyagok ezeken a részeken keresztül hatolnak át egyik sejtből a másikba. A fa sejtjei szoros összefüggésben vannak egymással, nem egyforma alakúak, hanem rendeltetésüket megfelelően különböznek. Általában háromféle típust különböztetünk meg:
- tápanyagok szállításra szolgáló edények,
- a fa alapszövetét alkotó láncsejtek és
- a szilárdítás feladatát végző rostsejtek.
A fa keresztmetszetét vizsgálva, legbelül találjuk a belet, amely kifejlődött fánál csak 1-2 mm széles.
A béltől kifelé haladva, a legtöbb fán szabad szemmel is látható koncentrikus köröket találunk, ezek a fa évgyűrűi. Egy év gyűrű általában a fa egy évi növekedésének felel meg, egy világos részét, amely nagy üregű és vékonyfalú sejteket tartalmaz, tavaszi pásztának, a sötétebb részét pedig, amely vastagfalú és kisüregű sejtekből áll, őszi pásztának hívjuk; minél nagyobb a különbség a tavaszi és őszi pászta között, annál durvább szerkezetű a fa. A fa legkülső évgyűrűjét kambiumnak nevezzük, ez tartalmazza a fa élő és szaporodóképes sejtjeit. A kambiumot követi kifelé a háncs, a para-réteg és a kéreg. A kambium sejtjei osztódva befelé fasejtet, kifelé pedig háncssejtet hoznak létre., amely később kéreggé alakul. A kéreg a külső behajtásokkal, a meleggel és hideggel szemben védi a fát, illetőleg a fa legnemesebb részét, a kámbiumot.
Némely fa keresztmetszetén egy belső, sötétebb részt látunk, ezt gesztnek nevezzük, a külső, világosabb részt szijácsnak. A fa elgesztesedett részeinek sejtjeiben színező anyagok rakodnak le, a sejtek folyadék-vezető nyílásai pedig eltömődnek. Az ilyen fa a gombásodással szemben ellenállóbb; a fa gesztje tartósabb, mint a szijácsa.
A kimondottan gesztesedő fákon kívül olyan fák is vannak, amelyeknél elszíneződést, azaz gesztesedést nem vesszük észre, a táplálékvezető nyílások azonban ezeknél a fáknál is eltömődnek. Ezeket a fákat megkülönböztetésül szinfáknak nevezük. A geszt és a szijács nagységa, illetőleg szélessége egyes fa-fajtáknál igen különböző. A geszthez viszonyítva a szijács szélessége éltalában mindig kisebb. Pl. a vörösfenyőnél és akácnál igen keskeny a szijács, míg a kőrisnél, erdei fenyőnél arénylag széles. Az ú.n. szinfák egyszínűek, ilyenek a luc- és jegenyefenyő, valamint a gyertyán. Ezeket a színes gesztű féktól csak a festőanyaghiány különbözteti meg.
A természetes gesztesedéstől meg kell különböztetni az erőszakos behatásra keletkező álgesztet. A bükknél az álgeszt gumianyagokkal von be bizonyos részeket, ezzel a fa megvédi magát. Az ilyen bükk jobb, mint az egészséges, mert eleve konzerválva van. A fertőzés legtőbb esetben a levágott ágak helyén keletkezett mélyedésekben megy végbe. A sejtek üregeiott gumiszerű anyaggal vannak kitöltve, ezek barnás színe adja az álgeszt színárnyalatát.
A legtöbb fának jellegzetes színe van. A színfaji tulajdonság, de bizonyos körülmények befolyással lehetnek a szín kialakulására. A betegségektől megtámadott fák színe különbözik az egészségesektől. Az ilyen színváltozások károsak, mert legtöbb esetben ezzel együtt a fa minőségének csökkenése vagy az egész fa romlása is jár.
